Pszichológusi segítség

A trauma definíciója: A pszichikus trauma olyan jelenség, mely túlterheli a normális szabályzó és integratív működéseket, és így a személyiségre jellemző összetartottság elvész, regresszió jelentkezhet, valamint kóros pszichés jelenségek.

Azaz a trauma minden esetben sérülést jelent; olyan esemény, vagy érzések átélését, mellyel kapcsolatban önmagunkat tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, magányosnak érezzük, és ezzel párhuzamosan intenzív szorongást, félelmet élünk át.

A poszttraumatikus stressz szindróma (posttraumatic stress disorder, PTSD) egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel. Teljesen elveszett emlékek nem kívánt, hirtelen, újbóli megjelenése.

Mi lehet traumatikus esemény?

  • egyszeri trauma (fizikai erőszak elszenvedése, autóbaleset stvb.)
  • hosszantartó traumatizáció- akár felnőttkori, akár gyermekkorban átélt
    • fizikai bántalmazás
    • szexuális erőszak
    • érzelmi bántalmazás -"lelki terror"
    • elhanyagolás

Komplex poszttraumás stressz zavar

Gyerekkorban elszenvedett fizikai-, érzelmibántlmazás, illetve elhanyagolás túlélőknél megfigyelhető, hogy egyáltalán nem emlékeznek a pontos traumatikus eseménysorra, illetve, ha egyes történésekre emlékeznek is, az azzal társított érzéseik teljes mértékben törlődnek. A tudatunk a felejtés jól fejlett taktikáját használja túlélési önvédelmi mechanizmusként. Az állandó bántalmazásnak kitett áldozatot ezzel megszabadítja a mindennapos kínoktól, és akár évtizedekre is megfosztja az emlékezés fájdalmától. Majd évek múlva egyszer csak hirtelen, gyakran stressz-hatásokkal összefüggésben (pl.: orvosi kezelés, haláleset, gyerekszülés) villanásszerű emlékképek, rémálmok formájában az eltemetett emlékek elkezdenek kísérteni akár emlékek, akár a mindennapi élettel összeegyeztethetetlen mértékű szorongás formájában. Előfordulhatnak megmagyarázhatatlan testi tünetek, esetleg percepciós változások (módosult hallás, látás, érzékelés), illetve ezek kombinációi is.

pl. ha egy személy traumatizáló családi környezetben (pl. fizikailag bántalmazó, elhanyagoló, alkoholfüggő családban) nő fel, lehetséges, hogy a hosszan tartó káros időszakból megerősödve képes a normál életvezetésre. Az életút során azonban felléphetnek olyan ingerek (események, érzések, színek, illatok, hangok), melyek a korábbi traumatikus időszakra emlékeztetnek annak minden érzelmi, és fiziológiás (testi) érzetét mozgósítva, azaz előfordulhat, hogy bár a jelenben semmilyen jelentős, megterhelő esemény nem történt, a személy mégis nyomasztó érzelmi és testi érzéseket él meg, valamint kóros negatív gondolatai alakulnak ki.

Derealizáció: a környezet, a tárgyak, az emberek valószerűtlennek, idegennek tűnnek.

Deperszonalizáció: jellemzője a testi vagy szellemi folyamatoktól való tartós vagy visszatérő elkülönültség érzése. Deperszonalizációs zavarban az egyén általában úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne. A személy önmagát és a világot valótlannak és álomszerűnek élheti meg.

 

Asztali nézet